2012. március 29., csütörtök

Lovranits Júlia - Fekete kökörcsinek


A nagyanyám szoknyában járt az erdőbe, hiába nem volt praktikus viselet. Ha egy szederinda belekapaszkodott a szoknya szélébe, hosszú percekbe került mire kiszabadítottam. De nevettünk ezen is. Az első fényképeimet is róla, meg az erdejéről készítettem. Ő ötvenvalamennyi volt, én meg éppen tíz éves. Szakadt térdnadrágos, a világot mindenestül befalni akaró, süvölvény fiúgyerek.
Akkor még úgy tűnt, örökké fognak tartani az együtt átkóborolt hosszú tavaszok, őszök és nyarak. Minden iskolai szünetemet a nagyanyámnál töltöttem, ő tanított a világgal szembeni türelemre, hogy hogyan kell csendben, sokáig várni egy fa alatt a fiókáit etető madárra, óvatosan követni egy célja felé igyekvő bogarat, mit jelentenek a természet hangjai.
Most, a képet nézve már csak én tudom, hogy a fák mögött titkos rétek, patakok, gombalelőhelyek bújnak meg. Valahol ott van a száz éves erdő, ahol a legfinomabb volt a medvehagyma, meg egy elhagyott templom romjai, ahol jó volt megpihenni nagy nyári melegben a hűvös falak tövében.
Tavasszal a kopárnak tűnő domboldalakon nagy, különös, sötétlila virágok nyíltak: a fekete kökörcsinek. A nagyanyám kedvenc virágai.
De ez mind örökre rejtve marad már a fák mögött. Az emlékeim, a gyerekkorom.

Most én vagyok ötvenvalahány, de attól a fényképezőgépemtől azóta sem váltam meg: sőt, újabb gépekre is szert tettem, és már nem kell spórolnom a képkockákkal, színes felvételeket is tudok készíteni.
Hanem arról a régi erdőről nem készül több fotó, mert tovább terjeszkedett a város, emberi hajlékok, utcák vannak a helyén. Boróka mama pedig már régen a temetőben pihen.

Mégis minden képemen ott a gyerekkori kirándulások hangulata. Legyek a világ bármely pontján, ez az erdő van a szívemben, magamon érzem a nagyanyám szigorú, bíráló, mégis biztató pillantását.

Ezért kezdtem a tárlatomat ezzel a régi-régi, fekete-fehér fotóval, és a Madagaszkár, Korfu meg Galapágos élővilágát bemutató fotósorozatok után most a hazai erdők növényeiről, állatairól készítettem képeket. A kiállításnak A fekete kökörcsinek birodalma címet adtam, a nagyanyám emlékére.  Lépjenek bátran beljebb! Ismerjék meg őt, és az erdejét! 


Írói játékot indítottunk.

Három kép, a határidő vasárnap este, és már jött néhány írás.






Mindhárom kép a Fortepan oldaláról származik. 

Jöhet az első történet?


2012. március 28., szerda

Megvan

az a pillanat, amikor ülsz a karosszékben, nézed a közvetítést, a szíved a torkodban dobog, és aztán felpattansz, mert GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL, vagy mert MEGCSINÁLTAAAAAAAAAAAA, de mindenképp legalább egy IGENIGEEEEEEEEN!!!

Mert nyert, mert küzdött, mert felállt, mert bebizonyította, hogy lehetséges. Legyőzte a korlátait, túlment a határain. Megcsinálta.

Hány meg hány sporteseménynél sírunk, mikor kiosztják az érmeket? Miért?

Talán azért, mert akkor és ott mi is nyertünk. Hitet abban, hogy nincs lehetetlen. Hogy kemény munkával el lehet érni a célt. Hogy íme, van, akinek sikerülhet.
Bekönnyezünk, mert látjuk az embert, az akaratot, az izmainak a feszülését, megérezzük az emberi sorsot, a befektetett munkát...
Aztán, miután jól kibőgtük magunkat és a kutya nyakába borultunk, visszaülünk a karosszékbe zserbót enni, mert mi másban, máshogy, máskor vagyunk hősök.

A pillanat azonban megmarad, és örökre hálásak leszünk érte.

A kötet azokat a drámai, megrázó eseményeket mutatja be, amelyek egykor egész nemzeteket, de néha a világ közvéleményét is izgalomban tartották. Ezek voltak azok a pillanatok, amikor a sport összefonódott a politikával vagy a történelem áldozatává vált. 
Akadtak közöttük dicső percek is, mint amikor Jesse Owens egyetlen nap leforgása alatt négy aranyérmet nyert 1936-ban a berlini olimpián, és ezzel látványosan cáfolta Hitler nézeteit az árja faj felsőbbrendűségéről. Ilyen lehetett, amikor Billie Jean King a női egyenjogúságért küzdve teniszütőt ragadott, és legyőzte Bobby Riggst, a magát macsó állatnak nevező, elvakult ellenfelét. Miután Argentína vereséget szenvedett az angolok ellen a Falkland-szigetek miatt kitört háborúban, legendás labdarúgójuk, Maradona egy csodálatos góllal vett elégtételt. Ma is esküszik rá, hogy „Isten keze” segítette. Könyvünk bemutatja ezeket a megrendítő, magasztos történelmi pillanatokat, azokat az eseményeket, amikor mi, emberek mindannyian tanúi lehetünk annak a csodának, ami jóval több mint sport, jóval több mint játék.

2012. március 24., szombat

Könyvjelző

Fotó: artessen.com


...............................................................................

Volt egyszer egy írói játékunk a Vándorsólyom Kisasszony facebook oldalán. Oda született az alábbi Fortepanos képhez ez az írás.

Lovranits Júlia: Tenger mellett születnek a boszorkányok

 Ha Lázár Ervin manói a manógyárból, akkor a boszorkák a tenger mellől jönnek. Nem mind a vízből: az egyik a tenger habjából, a másik sirály rikoltásából, a kezét védőn a tenger fölé emelő szent szobrának talapzatán megtörő víz zajából, partra sodródott növények kusza fonadékából. A sós levegőből is, meg a fürdőzők nevetéséből. Ezekből leginkább Ogg Ángyi formák, kerekek, részegesek, könnyen nevetősek.  Vihar utáni, szürke reggeleken kedvetlenek, holdfogyatkozáskor, a parton táncoló turisták árnyékából sötét hajúak, titokzatosak. Amikor éjjel van, és a csillagok képe tükröződik a vízen, akkor örökké szomorú, örökké vidám, sápadt, kicsi boszorkák születnek.

Fölülnek a stégre, meg a közelben horgonyzó vitorlásokra, úgy teleülik, mint a verebek. Lógázzák a lábukat, soha véget nem érő, képtelen történetekkel szórakoztatják egymást. Bámulják magukat a víztükörben. Nevetnek, sírnak, fürkészik a közeli sziget hegyeit, a látóhatárt meg a túlpartot. Elvágyódnak.  Valami félig pogány, félig keresztényi, tolkieni mennybe, megsemmisülésbe.
Te nem látod őket. Pedig ott ülnek mind. 

2012. március 19., hétfő

Te mit tennél?



Richie, a híres énekes és zeneszerző halálával minden megváltozott. Chrissie és a lányok magukra maradtak. A másik család létezése pedig minden korábbinál kézzelfoghatóbbá és nyomasztóbbá kezdett válni, és nemcsak azért, mert Richie róluk sem feledkezett el a végrendeletében. Felszínre törtek a régi sérelmek, az elhagyatottság és a cserbenhagyás fájdalmas emlékei, amelyek mind felsorakoztak a pénz és a vagyon körüli kegyetlen hétköznapi viszályban.

Finom, mint Austen, szenvedélyes, mint Brontë. Trollope briliáns!
(Mail on Sunday)  

................................................................................

... azért ugye nem meglepő, ha ezt a könyvet a Hölgyeknek ajánljuk? Finom, érzékeny, lélekhez szól. Olyan nemlátó/nemhalló könyv. Az ember belefeledkezik, kizárja a világot és csak olvas, olvas, a vasalni való meg megvárja, a gyerekek pedig most az egyszer megtalálják az uzsonnát a hűtőben egyedül is.

Ha szeretnél játszani a könyvért, irány a Pamlag blog Facebook oldala:)

Ha fogalmad sincs,

hogy milyen könyvnek örülne az a soha nem olvasó huszonéves pasas, akkor ennek a posztnak nagyon fogsz örülni.

Botránykönyv.

Nem öncélú, nem hiábavaló: elgondolkodtat. Megdöbbentő titkokat tár fel, kiváló stílusban megírt, élvezetes olvasmány. Igen, talán elsősorban férfiaknak. Nem a témája, hanem a nyelvezete, a humora miatt: nagyon könnyen olvasható, tagadhatatlanul pasis.

Oké, milyen is lenne? Michael Moore írta, az a Michael Moore, aki...

Michael Moore többek közt az Oscar-díjas Kóla, puska, sültkrumpli című dokumentumfilm rendezője és számos sikerkönyv szerzője, az Egyesült Államok nemhivatalos koszorús provokátora ismét visszatért, ezúttal teljesen új szerepben, önmaga meta-Forrest Gumpjaként.
Moore huszonnégy tiszteletlen, humoros és különös történetet gyűjtött egybe saját ifjúságáról. Az egyik pillanatban tizenegy éves kisfiú, aki eltéved a Szenátusban, és találkozik Bobby Kennedyvel, a következőben pedig a bitburgi temetőben néz szembe az elképedt és zavarodott Ronald Reagannel. Majd egy nap nassolnivalóért indul, közben főszereplője lesz a botránynak, amely hozzájárult ahhoz, hogy egész Amerikában felszámolják a magánklubokban dívó faji diszkriminációt. Tizennyolc évesen ő a megye legfiatalabb választott tisztviselője, 2003-ban pedig az Oscar-gála színpadán az amerikai elnököt bíráló mondataival döbbenti meg a világot. Michael Moore élete izgalmas, botrányos és humoros, akárcsak filmjei.

Keress rá a neten. Elképesztő.

A könyve is.

2012. március 17., szombat

Könyvimádók lépcsője

Innen

Szia, anya! - hangoskönyv

„Schäffer Erzsiből olyan erővel árad a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. Történetei is erről szólnak. Istenáldotta tehetséggel egy sajátos, semmihez sem hasonlítható műfajt teremtett. Írásai olyanok, mint a szemünk előtt kinyíló virágok. Habkönnyűek és súlyosan fénylők.” 
(Lázár Ervin)



A világ legegyszerűbb dolga azt mondani, hogy nincs időm olvasni. Nincs időm, mert ülök a dugóban, nincs időm, mert megyek a gyerekért, mert takarítanom kell, mert végre van időm beülni egy kád vízbe és csak relaxálni szeretnék.

Érthető. Viszont -ha akarod-, a hangoskönyv ilyenkor remek alternatíva lehet.

Társad lehet a hosszú utakon, társad lehet egy nyugodt délutánon, társad lehet, vasalás közben és kertészkedésnél is.

Idegenkedsz tőle? Ne tedd! Hallgass bele itt!

Babakonyha

Kóstolgat, felfedez, ízlel.

A Mama meg töri a fejét: mi legyen az étrend? Mi legyen, ami megfelel a baba korának, tápláló, laktató, finom? Nem egyszerű. 



A saját kezűleg készített, finom és tápláló étel az egyik legnagyszerűbb ajándék, amit gyermekünknek adhatunk. Olyan fenséges bébipürékkel és egyéb egészséges fogásokkal kínálhatjuk csemetéinket, amelyekről pontosan tudjuk, mi került bele. A BABAKONYHA a hozzátáplálás kezdetétől a gyermek kétéves koráig kínál egyszerűen és gyorsan elkészíthető ételeket, amelyekért a kicsi biztosan lelkesedni fog. A csábító és ízletes, sokszor még főzést sem igénylő pürék mellett olyan tápláló fogások is szerepelnek a könyvben, amelyek a kezdő anyukák számára sem jelentenek kihívást.

Gertrud, a nevelőnő

Hallgass bele...

Balatoni szívhalászat

„Csak a szemünket kell lehunynunk, hogy a mai balatoni hölgyeket elképzeljük a száz esztendő előtti szívhalászok helyére. A nő és a szerelem tulajdonképpen sohasem változik, mint ahogy az igazán nagy dolgok nem változnak a világon. Ugyanazok a hölgyek sétáltak száz év előtt a tópart platánjai alatt, akik manapság.
Ott van közöttük a szívhalásznő, Fruzsinkának hívják, és szüleinek, valamint neki magának is az a feltevése, hogy nem tölti tétlenül a nyarat, szívet halász, ha még csak egyetlen szív van a Balatonban.”(Krúdy Gyula)

A kötet szerzői többek között Eötvös Károly, Galgóczy Erzsébet, Ignácz Rózsa, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, Örkény István, Vaszary Gábor, Zilahy Lajos. 


.............................................................................................


Fotó: fortepan
...

"Elment ő a múlt századdal együtt különböző ideáljaival, amelyek egész életében foglalkoztatták: hogyan lehetne megreformálni a frakkot kényelmesebbre, miután amúgy is minden este viselni kell, vagy hogyan építsünk Park-klubot az előkelő világ részére, amely klubból virágokon át láthatja a mindennapi életet..."

(Krúdy Gyula - Anna bálok hőse)

Olvasni jó!

Akkor még nem volt kérdés. Akkor csak hosszú utak voltak, meg pöttyös könyvek. Jókai és Rejtő Jenő. Lámpaoltásig lehetett olvasni, meg titokban a pad alatt.

Verseket a szerelemről - szerelmesen. Összeolvasni, foghíjasan, első osztályosan. Cicabetű.

Később elgondolkodtat:
Van, amit százszor is, ezerszer is, rongyosra. Megunhatatlan.

Van, amit csak egyszer, hogy évekig rágódhass rajta, míg újra előveszed.

Belefeledkezni a buszon, a vonaton, búzatáblában látni a főhős arcát.

Egész kis világot építeni az elménkben, együtt élni, szeretni, meghalni a főhőssel.

Gazdagodni. Gondolni. Gondolkodni.

Olvasni.

Kép innen

3 tökéletes tavaszi limonádé

Kertben, ablak mellett, teraszon olvasáshoz. Még egy vidám pléd kell, és máris repülnek az órák...

A klasszikus. Innen.
Csak víz, cukor, citrom és egy kis jég. Meyer citrommal még pikánsabb. Vodkával pláne. Krimikhez, fanyar humorhoz és friss gondolatokhoz. 

Epres. Fotó innen.

Eper turmixolva, citrom, cukor, víz. Mennyei. Egy kis rosével is meg lehet bolondítani. Romantikus regényekhez, szépirodalomhoz. Vagy csak úgy. Egy vagány hangoskönyvhöz.

Rumos-teás limonádé. Halálos:) Innen.


Fehér rum. Ez az alap. Majd valami gyümölcstea, cukor, és egy igazán üde limonádé. Együtt brutálisan finom, nagyon nagyot üt. Nyilván, csak felnőtteknek. Mindenhez.







A VILÁGŰR



Piktogram

Nézted mostanában a Kossuth Kiadó regényeinek a hátlapját? Igen? 
Akkor tuti észrevetted, hogy valami olyasmit kezdtünk el az itthoni könyvkiadás terén, ami nagyban megkönnyíti a választásodat, ha valami jó kis olvasnivalót keresel.

Kicsi képek segítenek eligazodni, hogy a könyv, amit a kezedben tartasz az egy életrajzi, humoros, drámai, feszültséggel teli, családi, gyerekeknek szóló, krimi, horror, könnyes-megható.... szóval érted.

Így sokkal könnyebben választasz. Akár magadnak, akár ajándékba.