2012. szeptember 25., kedd

Friss. Üdítő. (Csokis:))

Dizájn Menza.



Ha eddig ez a két szó nem mondott semmit, itt az ideje, hogy pótoljátok! Bea építészmérnök, de most két kicsi gyerek anyukájaként otthon van, és FŐZ. Meg SÜT. Aztán LEFOTÓZZA, ami elkészült.

A Budavári Borfesztivál és a Kifőztük.hu oldal ismét közös receptversenyt hirdetett, ahol Regős Péter (XO Bistro) a Dizájn Menza egyik kreációját, a "fánktésztában sült harcsapaprikás túrós mártogatóval"-t választotta. (Hmmmm, hát igen...) Úgyhogy Bea nyert, ezt megírta a blogjában is:


Az elmúlt hétvége óta készülök erre a bejegyzésre, csak sose tudtam, hogy kezdjek hozzá. Szóval röviden: hihetetlenséggel határos módon nyertem a Budavári Borfesztivál és a Kifőztük közös boros receptversenyén, 2 gyerkőcőmmel a szokásossal ellentétben még le se késtük a Várban lévő díjátadót, és még a fényképezőt se felejtettük otthon, de azért, hogy hozzam a formám a memóriakártyát igen. A nyeremény egy üveg Törley pezsgő, egy vacsora a XO Bistroba, és Egy Csokoládés finomságok aranykönyve volt a Kossuth Kiadó gondozásában. De a legnagyobb ajándék mégis a színpadon való jelenlét volt, mert Csani is feljöhetett, ami számára egy Karácsonnyal ért fel.

Hazaérve egy vérbeli gasztrobloggerhez híven a szokásos képet produkáltam: végiglapozni a könyvet elejétől a végéig, miközben férj nem érti, hogy miért úgy olvasom, mint egy regényt. Persze másnap, már két édességet is meg kell a sütni könyvből, aminek viszont hál’égnek mindenki örül.
A könyv szerintem mind kép, mind tartalom terén nagyon szuper. Az egyszerűtől a bonyolultig, a gyorstól az összetettebbig minden recept megtalálható. A mennyiségük meg egyszerűen hihetetlen, ami árához képest számomra külön meglepetés. De mégis a legjobb, hogy egy olyan könyv, ahol figyeltek arra, hogy ne csak tömény csokis sütiket, hanem könnyebb édességeket is kínáljanak az olvasók számára. Mindenkinek csak ajánlani tudom.
Köszönöm a könyvet a Kossuth Kiadónak, a jövendőbeli vacsorát a XO Bistronak (amit már annyira várok és már meg is lestem mit szeretnék enni), a pezsgőt és természetesen nagyon köszönöm a Kifőztüknek is a lehetőséget! Köszönöm, köszönöm és köszönöm!



.........................................................................




...........................................................



..................................................................




2012. szeptember 14., péntek

Bántó távolság

Épp csak becsuktam a könyvet, úgyhogy teljesen friss az élmény. Sophie Hannah maga a pszichothriller. A Bántó távolság olyan, mint egy film: nehezen nézed, idegeid végig kihegyezve.

Nem tudtam letenni. Darabos, ugyanakkor logikus, nyers de mégis könnyedén hagytam magam mögött a fejezeteket.

A nőket elrabolja, megkötözi és spéci körülmények között megerőszakolja egy jóképű idegen - arra hivatkozva, hogy ugyan már!, ez amúgy is minden nő titkos vágyálma.

Közvetlen a Szürke ötven árnyalata után olvastam a könyvet és iszonyú érdekes volt az a kontraszt. Milyen valami, amitől az ember fél, de akarja, és milyen az a bűnös gyönyör, amit megírtak írók, megénekeltek költők és elmondva, egy filmen akár izgalmas is lehet, de nem, itt van a helyzet, megtörténik, és nem marad utána más, mint egy cserepekre hullott lélek, fájdalom, félelem és terror.

Kérdés, hogy hősnőnk hogy áll fel ebből, hogyan rakja össze a mozaik apró kockáit és ered támadója nyomába egy új, furcsa, kifacsart szerelem árnyékában.

Izgalmas, kidolgozott, végig feszes regény, nagyon tetszett, Sophie Hannah előző könyve, az Idegen arcocska után ismét egy olyan témát dolgozott fel, ami minden nő rémálma.



Három évvel korábban rettenetes dolog történt Naomi Jenkinsszel – olyan szörnyűség, hogy senkinek nem merte elmondani. Naomi most újabb titkot rejteget – a boldogtalan házasságban élő Robert Haworth a szeretője. Mikor Robert eltűnik, Naomi tudja, hogy valami baja történt, de a rendőrség nem hisz neki. Robert felesége pedig állítja, hogy férje nem tűnt el. A kétségbeesett Naomi úgy dönt, ha nem tudja meggyőzni a rendőrséget, hogy Robert veszélyben van, meggyőzi őket arról, hogy szeretője másokat sodor veszélybe. Ehhez nem kell mást tennie, mint saját tragikus múltjába leásni…

Sophie Hannah az Idegen arcocskával robbant be a thrillerpiacra. Új könyve a műfaj újabb rendkívül hátborzongató darabja. Ragyogó cselekményvezetés, zseniális fordulatok. – Guardian




2012. szeptember 3., hétfő

Vendégposzt

Márti tollából...:


Jó és rossz, fekete és fehér, világos és sötét, szép és csúnya. Ismerős ellentétpárok, melyekkel kapcsolatban oly könnyen mondunk ítéletet.
De mit jelent a jó és mit a rossz, mitől hisszük a fehérről, hogy tiszta a feketéről pedig, hogy vétkes, miért félünk a sötétben és bízunk oly könnyen a világosban, kit látunk szépnek és kire mondjuk elhamarkodottan, hogy csúnya? Mást mond az ördög és mást az angyal, de ki dönti el ki az ördög és ki az angyal? 
A Füst és Csont leánya sokkal több egy gyönyörű mesénél a szerelemről. Felnyitja szemünket és a lelkünkhöz szól, hiszen valahol mélyen mindannyian tudjuk, hogy semmi sem eredendően rossz, ami fehér egy perc múlva feketévé válhat, a sötétség után kivilágosodik, és amit elsőre csúnyának látunk széppé válhat a szemünkben. Néha akit angyalnak hiszünk hazudik nekünk, és az ördög áll ki mellettünk.

Ingoványos hit, hogy akiket szeretünk nem árthatnak nekünk. Mégis remélünk, a remény, hogy szeretetünk megváltoztathat és megváltoztat ad erőt. 

Erről szól ez a történet, a reményről, melynek birtoklása a mai kor legféltettebb kincs és legnagyobb értéke.