Úgy kezdődik, mint egy
népmese. Öregerdő közepén tanácstalankodó királyfi? Hallottunk már ilyenről! De
itt el is engedhetjük a régi mesék fonalát, hamar világossá válik, hogy ez
akkor is ízig-vérig modern, 21. századi történet, ha nincsen benne
mobiltelefon, helikopter vagy épp a szokásosnál zsémbesebb Hófehérke.
Tamás
Zsuzsa hősei első ránézésre jól éreznék magukat Benedek Elek történeteiben is, de
azért ez az öreg király egy kitaposott mamusz megpörgetésével mutat utat
szerencsét próbáló fiának, a királyfi meg közös takarítás közben beszéli meg az
élet dolgait a port törölgető cicával...
S
mindehhez nem a tündérmesék rendületlen derűje uralja a kötetet, mert –
bármilyen furcsa is ezt kimondani, de – a Macskakirálylány
inkább a bánat könyve. Nem csoda, hogy a mese közepén szomorúságversenyt
rendeznek mélabús hőseink. Pontosabban a szomorú mesék szépségversenyét. Ebben
a versenyben, ha egyszer tényleg megrendezték volna, alighanem Lázár Erviné
lett volna a babérkoszorú, nem csoda hát, hogy a hősök mesélte történetek is az
ő mesenovelláit idézik meg – ezúttal verses formában. Finom humor, nagy szív,
gyönyörű nyelvezet s afféle amarillás, Bab Berci-s, „szuttyongató szomorúság” –
Tamás Zsuzsa lázári öröksége ez.
De a
könyv nem itt, nem így ér véget, a hepiend azért itt is dukál. Ám hogy a derű
is beköszönhessen, meg kell mártóznunk a bánatban, sőt néha úgy érezhetjük,
egy-egy szereplő talán el is merült benne, talán nem is tud már kikeveredni
belőle. De ez a mese arról is szól, hogy mindennek megvan az ideje. Tudni kell,
mikor engedjünk el valakit, mikor térjünk vissza hozzá, tudni kell legyőzni a
kíváncsiságunkat, ha nincs még itt az ideje egy élethelyzetnek, vagy éppen egy
könyvnek, egy történetnek.
Tamás
Zsuzsa nem siette el gyermekírói debütálását. Tehetségéről sokan tudtak, tudnak,
de ez a rövidke könyv is lassan született meg, sok idő eltelt, mire kézbe
vehettük. De ha valaki azt mondja, túl sokáig kellett rá várni, akkor nem
olvasta elég figyelmesen a Macskakirálylányt.
Mert abban benne van:
„–
Idejekorán? Az azt jelenti, hogy korán? […]
– Épp
ellenkezőleg, Sárikám! Azt jelenti, »idejében«.”
Vannak
dolgok, amikhez türelem kell. Nem véletlen, hogy a Macskakirálylány történetét
nem a Bánatos királyfi anyukája mondta el. Bár talán övé az egyik legjobb
mondat a könyvben, a fiának írt levélben: „…azt a kék bársonynadrágodat, amit
már rongyosra hordtál, odaadtam a szomszédnak, Hamargitkának, ő hamarjában
príma kis izéket készít belőle, na, mondd már, hát nem tudom, nekem nincs
türelmem ilyen kis izéket készíteni…”
Ugye, már
értjük, miért kellett olyan messzire, az Öregerdő közepére, a legmohosabb lábú,
recsegő fa törzsén egy lépéssel túl, de a legsötétebb erdőmélyi feketeségen egy
gyertyagyújtásnyival innen keresgélnie a királyfinak, hogy megtalálja a
feleségét, s megtanulja, mit jelent az idejekorán.
Gombos Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése